Úgy döntöttem feladom. Nem tudom Ágostont rávenni arra, hogy végre elkezdjen kúszni.

Eddig azt hittem az a baj, hogy nem biztosítjuk neki a teret, lehetőséget rá, mivel egész nap velem ücsörgött a dolgozószobában a járókában, ami méretéből adódóan helyváltoztató mozgásra csak mértékkel alkalmas. Kb. 2 hete amikor meglátogatott bennünket a védőnéni, azt mondta, tegyük Ágostonnak lehetővé hogy kússzon. Terítsünk le neki a földre egy plédet vagy paplant és ott legyen, hogyha kedvet kapna, akkor semmi ne álljon az útjába. Ez így is történt. Pokróc a földön, Ágoston a közepén, de nem hogy kedvet kapott volna a kúszáshoz, szabály szerűen meg van sértődve ha hasra fektetem és noszogatom hogy induljon. Csak vergődik és kiabál és minden áron fel akar ülni vagy állni.

Természetesen próbálkozások vannak, hiszen remekül kuporodik négykézlábra és ringatózik előre-hátra, vagy tolja égnek a kis fenekét, de előre nem halad.
Anyukám javaslatára én is négykézlábra ereszkedtem és próbáltam neki többször is megmutatni miről is szól az a fránya kúszás, de finoman szólva rá sem bagózik. Ő csak egész nap ülne vagy állna, mert ezek már nagyon jól mennek.

Tehát eljutottam odáig, hogy tanácstalan vagyok. Nem tudom Ágost rávenni hogy kússzon. Az internetes barátnőm, Roberta szerint Ágos majd tudja mikor jön el a kúszás ideje és majd akkor elindul előre felé, ne aggódjak. Halkan jegyzem meg, hogy Ő ezt könnyen mondja, mivel Panna lánya, aki 2 nappal fiatalabb Ágostonnál már kb. 4 hónaposan elindult előre felé a kezein meg lábain és mára már, kapaszkodva ugyan, de önállóan "jár". Szóval a forrás nem autentikus! (ne hari Robi :-)))!!!!!!) Persze tudom hogy nem szabad siettetni és azt is hogy minden gyerek más. Ezért marad a várakozás. Majd csak elindul a mi kis Pockunk is.