Megint azzal kell kezdenem az írandómat hogy elnézést kérek amiért több mint fél éve nem írtam Ágostonról. Nem tudom miért. Időhiány talán. Pedig sok minden történt. Kezdem az elején.
Március közepén Szegedre költöztünk. Új lakás, Ágostonnak új bölcsi, új élet. Szeretjük Szegedet, békés, csendes, lassú. Senki nem siet, mindig süt a nap, mosolyognak az emberek. És ami a kedvencem: a legfrekventáltabb helyi járat is 15 percenként indul :-)). Nem egy 7-es busz!
Ágoston a Dobó utcai bölcsődébe jár. Ez a legkisebb bölcsőde Szegeden. Kb 40 gyerek jár oda. A beszoktatás elég hosszúra sikerült, Bübit sokáig úgy hagytam ott, hogy még sírt. Rossz volt, de túl vagyunk rajta.
"Pici fiunk" szépen fejlődik, már majdnem 15 kiló és kb. 98 centi. Egyre többet "beszél" és az értelmes szavak száma is megszaporodott egy- egy mondaton belül. Ma reggel pl, mialatt nézte immáron 102jére a Verdákat ilyet mond: Anya! Derdaató víz, nyonyó! Ez azt akarja jelenteni, hogy villám mcqueen-t lelocsolta a tűzoltóautó. Szóval ki tudja fejezni magát ha akarja. Ha mondunk neki egy új szót, azt egyből megpróbálja kimondani, édes ahogy tekergeti a kis száját és próbálja formálni a szót:-). Általában valami vicces lesz belőle.
A szobatisztaság sajnos nem halad ilyen jó úton. Kérdezgetjük tőle szorgalmasan, hogy akar e bilikézni, de a válasz mindig határozott nem. Én pedig nem fogom erőltetni. szerintem még nem vagyunk elkésve.
A bölcsihez visszatérve, ominózus pont az ebédelés. 5 naoból 3x fözeklékkel, ami majdnem 100%ig egyenlő azzal, hogy Ágoston nem ebédel. Idézem az üzenőfüzetét, amibe 2-3 havonta ír jellemzést, értékelést a gondozónéni:
" Ágoston a főzeléktől rázkódik. Társait figyeli, hogy bírják megenni. " Na ezen a bejegyzésen 2 hétig röhögött a család. Azért én sajnálom szegénykémet. Én is rázkódnék a kaporszósztól meg a brokkolifőzeléktől. A gondozónő elmondása szerint, az egyik salátafőzelék láttán sírva fakadt a Drágám. el tudom milyen csalódottság válthatta ki belőle a sírást. Nyilván nagyon éhes lehetett. És megint főzelék... Szerencsére a gyermekünk nyitottnak tűnik és egyre több fajta főzelékből eszik egy-egy kanállal.
A nyár sok munkával, de jól telik. Már voltak kisebb nyaralások. Júniusban voltunk egy hetet a hevesi Mamánál, amikor nagyon jó idő volt, Ágoston sokat fürdött a tóban. Utána egri Papáékkal töltöttünk egy csodálatos hétvégét a Balatonnál. Ágoston annyira élvezte a fürdést a sekély vízben, hogy alig bírtuk kirángatni belőle. Mindig hatalmas üvöltés kísérte. Júliusban is voltunk egy hetet Hevesen, az idő sajnos már nem volt hozzánk kegyes, de azért nem unatkozott Ágoston. Minden nap volt hatalmas biciklizés, segítés a papának, csirkeetetés, lovacska nézés. A legközelebbi kiruccanás Nyíregyházára lesz Edit Mamához és Krisztinához. Már nagyon várjuk, mert régen találkoztunk velük.
Ami még felpezsdítette a család "unalmas" hétköznapjait, az az unokahugi, Emike születése május 22én. Már nagyon vártuk a pici lányt. A legutóbbi hevesi mamázáskor Emike is ott volt az anyukájával egy pár napot. Ágostonnak nagyon tetszett a pici lány mindaddig míg nem az én ölemben volt. Gagyarászott neki, kukuccsolt, mindig ment a kiságyhoz vagy a babakocsihoz, simizte a lábát. Abban a pillanatban, hogy én a kezembe vettem a babát Ágoston elkezdett nyávogni, tolta el a kezem a piciről és "anya-anyázott". Sürgősen kell neki egy kistestvér, erre megállapításra jutottunk. Na de azért ez a projekt még várat magára.
Nagyjából ennyi az elmúlt hónapokról. Friss képeket a következő bejegyzésben közlök.
Utolsó kommentek