Régen írtam már. Kicsit furdal is a lelkiismeret, mert amikor elkezdtem ezt a blogot, megfogadtam, hogy ha nem is minden nap, de 2-3 napont szánok időt egy új bejegyzésre. Ehhez képest múlt hét elején írtam utóljára. Sok a dolgom, fáradt is vagyok és nem minden este érzem úgy hogy, megszáll az ihlet. Pedig történnek a dolgok, minden nap hoz valami újat.

Ágoston múlt hét eleje -közepe tájékán megtanult felállni egyedül, bármiben megkapaszkodva. Gondolom mondanom sem kell, hogy azóta nem nagyon lehet egyedül hagyni, annak ellenére, hogy egyre stabilabban áll és már nem is annyira vagány, hogy azt higyje egyedül is tud állni. Mégsem szívesen hagyom magára, mert esni még nem tud annyira jól és sajnos abból is egyre több kijut, aminek éktelen, keserves sírás általában a vége. Ügyesen próbálkozik a pici fiam. A bútorokba kapaszkodva lépegpet, de néha elvéti hol a lépést, hol a megkapaszkodást :-))). Katona dolog! Sok ilyennek nézünk még elébe.

A múlt hét másik szenzációja a bilizés. Ma volt a 3. reggel, hogy reggeli után bilibe pisilt-kakilt a nagyfiú. Első reggel nem igazán értette mit szeretnék, ennek ellenére hamar megszületett  a produktum és felállni is csak egyszer akart a biliről. Tegnap és ma reggel pedig már egyáltalán nem érezte magát kényelmetlenül a szituációban. Nagyon büszkék vagyunk rá Apájával és köszönöm Anyukámnak az erre vonatkozó ötletet. Sok puszi!

Íme  a bizonyíték. Remélem idén nyáron már nem kell pelus. :-))