Türk-Vincze Ágoston Mindennapjai

Ágostonnak augusztus 28-án van a névnapja. Én, személy szerint, már nagyon vártam. Szerencsére pont vasárnapra esett, így egy kis családi pikniket terveztem a füvészkertben. remek időre ébredtünk, természetesen reggel ment a tötymörgés még itthon, de 11felé elindultunk. Bepakoltuk az elemózsiás kosarat, plédeket, labdát, biciklit és útra keltünk. Nagyon jó idő volt, pont nem nagy kánikula, picit fújdogált a szél is, tehát minden tökéletesnek ígérkezett.

Letelepedtünk egy nagy fa árnyékában. Bübi először még nem mert nekivágni a zöldnek, de hamarosan elindult felfedezni a környéket. Természetesen minden bokorba bebújt, jól őssze is karmolták az ágak a kis lábát, minden facsonkban felesett, minden ürgelyukba belelépett. Csoda hogy komolyabb sérülés nélkül megúszta:-)). Lassan előkerült a kosárból az almalé meg a kukorica pufi és elkezdődött a csemegézés. Ebéd előtt voltunk így csak nasikat vittünk. Barackot is vittünk, de abból természetesen nem kért az ünnepelt. Miután minden elfogyott, előkerült a labda és családi focizásba kezdtünk. Ágoston rohangált fel-alá mint az a bizonyos egér, megállás nélkül. Hangosan kacagott, kiabált. Nagyon édes volt. És megint megállapítottuk, hogy igen jó a gyerek labdaérzéke. Miután a focit megunta felpattant a 3kerekű bicajára és Apájával gyakorolták a menetet. Természetesen, Ágoston még nagyon kezdő, nem akarta megérteni, hogy ezt nem úgy kell hajtani mint a kis motorját, hanem a pedálra kell tenni a lábát. Először nem tetszett neki hogy Attis mindig felrakta a pedálra a lábát, hisztizett, nem akart úgy menni, de aztán kezdett ráérezni miről van szó és már nem vette le mindig a kis lábát. Gyakorolni kell még a dolgot.

Kb. 2 óra volt mire hazaértünk, Ágostont gyorsan ebédeltettem, és kb 110 perc alatt el is aludt :-). Szuper kis délelőtt volt.

Na ez a pillanat is elérkezett. Tegnap este kérdezem Ágostontól, fürdés előtt: -pisilsz a bilibe? Ő, tétovázás nélkül rávágta, hogy JÓ! No, anyának sem kellett több, bili gyorsan előkap, gyerek ráül. Várunk. Nem jön. Mondom neki: -nyomjad a pisikét! Látom hogy koncentrálni kezd. ÉS!!! Jött a pisi! Volt nagy ujjongás és tapsolás részemről. Ágoston pedig elégedetten mosolygott. Egyből fel is hívtuk apát, aki Pestre utazott, mert ma repült korán Kijevbe. Apa is nagyon örült. Ágoston hatalmas, cuppanós puszikat küldött neki a telefonba.

Ma reggel, gondoltam rápróbálok még egyszer, hátha most is beugrik a kérdésnek a gyerek:- Ágoston! Pisilsz a bilibe? A válasz megint JÓ! volt. Anya ismét rohanás biliért, pelus le. Akkor láttam, hogy az éjszakai pelus tök száraz. Ágoston ráült a bilire és egyből pisilt.

Konklúzió: Ágoston megérett arra, hogy bilibe pisiljen. Ebben többen is megerősítettek azóta. Rákapcsolunk! remélem pár héten belül elmondhatom majd, hogy Ágoston nappal már szobatiszta! A mi ügyes, nagy fiunk!

A témával kapcsolatban azonban meg kell említenem a bölcsikét is, mert miután ma elmeséltem Mártinak, a gondozónéninek, milyen előrelépések tapasztalhatók bilizés fronton, elárulta, hogy Ő pár hete már Ágostont ráülteti a WC-re. A gyerek nem tiltakozik, de ezidáig a dolgát nem végezte abba. Remélem ez a jó hír sem várat sokáig magára. Szóval köszönjük Mártinak is a inspirációt :-)!

Végezetül, fénykép az új séróról. Kedden fodrásznál voltunk. Izzasztó volt, de megérte! Íme a végeredmény!

 Ágostont kergetem a szobában, mert szokás szerint, nem akar jönni öltözködni. Bebújik az asztal mögé. Mondom neki: háromig számolok, ha nem jössz ki, nagyon mérges leszek. Elkezdek számolni, egy, kettő... erre Ő: hámoj, néd, hat, nóc... és közben röhög. Még humorérzéke is van a gyereknek:-)). Természetesen én is elröhögtem magam.

Végül a tegnapról elmaradt pár frissebb kép.

Megint azzal kell kezdenem az írandómat hogy elnézést kérek amiért több mint fél éve nem írtam Ágostonról. Nem tudom miért. Időhiány talán. Pedig sok minden történt. Kezdem az elején.

Március közepén Szegedre költöztünk. Új lakás, Ágostonnak új bölcsi, új élet. Szeretjük Szegedet, békés, csendes, lassú. Senki nem siet, mindig süt a nap, mosolyognak az emberek. És ami a kedvencem: a legfrekventáltabb helyi járat is 15 percenként indul :-)). Nem egy 7-es busz!

Ágoston a Dobó utcai bölcsődébe jár. Ez a legkisebb bölcsőde Szegeden. Kb 40 gyerek jár oda. A beszoktatás elég hosszúra sikerült, Bübit sokáig úgy hagytam ott, hogy még sírt. Rossz volt, de túl vagyunk rajta.

"Pici fiunk" szépen fejlődik, már majdnem 15 kiló és kb. 98 centi. Egyre többet "beszél" és az értelmes szavak száma is megszaporodott egy- egy mondaton belül. Ma reggel pl, mialatt nézte immáron 102jére a Verdákat ilyet mond: Anya! Derdaató víz, nyonyó! Ez azt akarja jelenteni, hogy villám mcqueen-t lelocsolta a tűzoltóautó. Szóval ki tudja fejezni magát ha akarja. Ha mondunk neki egy új szót, azt egyből megpróbálja kimondani, édes ahogy tekergeti a kis száját és próbálja formálni a szót:-). Általában valami vicces lesz belőle.

A szobatisztaság sajnos nem halad ilyen jó úton. Kérdezgetjük tőle szorgalmasan, hogy akar e bilikézni, de a válasz mindig határozott nem. Én pedig nem fogom erőltetni. szerintem még nem vagyunk elkésve.

A bölcsihez visszatérve, ominózus pont az ebédelés. 5 naoból 3x fözeklékkel, ami majdnem 100%ig egyenlő azzal, hogy Ágoston nem ebédel. Idézem az üzenőfüzetét, amibe 2-3 havonta ír jellemzést, értékelést a gondozónéni:

" Ágoston a főzeléktől rázkódik. Társait figyeli, hogy bírják megenni. " Na ezen a bejegyzésen 2 hétig röhögött a család. Azért én sajnálom szegénykémet. Én is rázkódnék a kaporszósztól meg a brokkolifőzeléktől. A gondozónő elmondása szerint, az egyik salátafőzelék láttán sírva fakadt a Drágám. el tudom milyen csalódottság válthatta ki belőle a sírást. Nyilván nagyon éhes lehetett. És megint főzelék... Szerencsére a gyermekünk nyitottnak tűnik és egyre több fajta főzelékből eszik egy-egy kanállal.

A nyár sok munkával, de jól telik. Már voltak kisebb nyaralások. Júniusban voltunk egy hetet a hevesi Mamánál, amikor nagyon jó idő volt, Ágoston sokat fürdött a tóban. Utána egri Papáékkal töltöttünk egy csodálatos hétvégét a Balatonnál. Ágoston annyira élvezte a fürdést a sekély vízben, hogy alig bírtuk kirángatni belőle. Mindig hatalmas üvöltés kísérte. Júliusban is voltunk egy hetet Hevesen, az idő sajnos már nem volt hozzánk kegyes, de azért nem unatkozott Ágoston. Minden nap volt hatalmas biciklizés, segítés a papának, csirkeetetés, lovacska nézés. A legközelebbi kiruccanás Nyíregyházára lesz Edit Mamához és Krisztinához. Már nagyon várjuk, mert régen találkoztunk velük.

Ami még felpezsdítette a család "unalmas" hétköznapjait, az az unokahugi, Emike születése május 22én. Már nagyon vártuk a pici lányt. A legutóbbi hevesi mamázáskor Emike is ott volt az anyukájával egy pár napot. Ágostonnak nagyon tetszett a pici lány mindaddig míg nem az én ölemben volt. Gagyarászott neki, kukuccsolt, mindig ment a kiságyhoz vagy a babakocsihoz, simizte a lábát. Abban a pillanatban, hogy én a kezembe vettem a babát Ágoston elkezdett nyávogni, tolta el a kezem a piciről és "anya-anyázott". Sürgősen kell neki egy kistestvér, erre megállapításra jutottunk. Na de azért ez a projekt még várat magára.

Nagyjából ennyi az elmúlt hónapokról. Friss képeket a következő bejegyzésben közlök.

Ne telnek haszontalanul a bölcsikében eltöltött órák. MInden délelőtt más tevékenységet üznek a picik. Van kézmüves foglalkozás, ami rajzolást, gyurmázást, ragasztás, festegetést jelent, van zene, "tánc", torna és valamiféle "drámaszakkör". Hogy melyik pontosan mit takar még nem sikerült maximálisan kiedríteni de a gyerekek tutira nagyon élvezik őket.

A kézmüves foglalkozások termékeit szeretném itt megosztani mindenkivel. Ágoston nagyon büszke az alkotásaira! Miután hazakerültek a bölcsikéből, a pelenkázószekrény feletti falon kaptak helyet. Azóta, minden egyes alkalommal amikor peluscsere vagy öltözködés folyik, Ágoston mosolyogva mutatja a müveit a falon.

Nagyon ügyes nagyfiú már. Napról napra gyarapszik a szókincse és produkál valami újat.

Már kifújja az orrát a papírzsebkendőbe ha mondom neki hogy "Fújj egy nagyot!", egyre ügyesebben eszik kanállal és villával!, pohárból pedig már tökéletes tiszatsággal iszik. Csak szereti ivás után megnézni hogy maradt e még benn és így a maradék általában a pólóján landol:-)). Éééééééééééééés! Most hétvégén láttam először hogy már a dobozos-szívószálas üdítőt is meg tudja inni. Akkor van a baj amikor a szívószál nem ér bele már a lébe és nem jön. Na akkor nagy a balhé :-))

Ágoston mindig is nagydumás gyerek volt. A nap ébren töltött 10 órájából kb 9et végig beszél, természetesen a maga nyelvén. Ám az elmúlt hetekben egyre több értelemesnek hangzó szót vélünk felfedezni a halandzsa között.

Ami már nagyon megy az a TESSÉK, egy udvarias gyermek első szava! :-))

Ezen kívül: TATTO= Traktor

                MMA = Maci

                ATTA = Azta

                ATÓ  = Autó

                MNE  = Nem   (egyre gyakrabban és magabiztosabban használja a Lelkem)

                DADODA = Add ide

                CSÜCCS  = Csüccs

                Sziszi = Cici :-))

Egyszer már mondta azt is hogy KACSA és hogy VAUVAU, de azóta sem. Nem siettetjük a dolgot, ennek a pár értelmes szónak is nagyon örülünk.

Péntek este megérkezett Apája a közel egy hónapos oroszországi túráról. Ennek örömére szombaton este lakomáztunk. A menü: Előétel: Bruschetta (asszem így írják), fő fogás báránygeinc ceruzababbal és spenóttal, desszert: csokis mascarpone hab friss málnával. Bübi semmi mást nem volt hajlandó megenni csak a bárányhúst. A zöldköretből sem tudtunk egy falatot sem beléimádkozni. Erről készültek a következő fotók:

Remélem  mindenkinek meghoztuk az étvágyát! A rosszevő gyerekek figyelmébe különösen ajánlom ezeket a képeket.

Ui: A dudli természetesen bárányevés közben is elmaradhatatlan. Mostanában gyakran csinálja azt Ágoston, hogy ami nagyon ízlik neki kaja abba belemártja a cumiját:-)).

Nagyon büszkék vagyunk a mi NAGY kisfiunkra. :-)))

Nagyon régen írtam már Ágostonról. Remélem sokan hiányoljátok a bejegyzéseket!

Sajnos nem úgy alakultak a napjaim hogy időm lett volna megosztani Veletek Ágoston napi történéseit. Pedig sok minden történt/ történik velünk azóta.

Nem hinném hogy sokat segítene ha most visszamenőleg leírnék mindent, hiszen lassan 5 hónapja nem született bejegyzés :-((. Tényleg sajnálom. Inkább megosztom Veletek mik a friss történések.

Ágoston augusztus 1-én elkezdte a bölcsődét. Féltem kicsit, nem e túl fiatal még ehhez, de szerencsére nagyon jól érzi magát. 11 gyerek vana csoportban, fele külföldi, angol, svéd, német, olasz, indiai csöppség, Ágostonnal hasonló korúak. 3 gondozónéniük van, mindhárom tele szeretettel és kedvességel. Ágoston is nagyon szereti Őket. Az egyikük csak angolul beszél hozzájuk, és nekünk szülőknek is csak angolul szabad hozzá szólnunk ha a gyerekek is hallják. Hamar kezdetét vette Ágoston nyelvtanulása. Mi nagyon örülünk ennek a lehetőségnek.

A beszoktatás nem volt egyszerű, Anyukám nagyon sokat segített benne mivel nekem dolgozóba kellett mennem és nem Én tudtam ott lenni a beszoktatáson. Kb a 2. hét végére jutott el oda Ágoston hogy már érdeklődve ment be a többiekhez és ha otthagytuk már csak picit sírt. Mára mindez már a múlté:-)). Imád bölcsődébe járni. Ő eszik a legtöbbet és Ő alussza a leghosszabbat. Apu csak Vezérbölcsődésnek hívja. Már vannak a bölcsiből hozott dolgai: ha valami nem tetszik neki csapkod (ennek nem annyira örülök), lábújhegyre állva, kezét a magasba tartva mászkál a lakásban-ezt biztos egy gyerekdal vagy mondóka elmutogatása során őrizte meg magának. Irtó sokat dumál a maga nyelvén, nagyon szórakoztató tud lenni:-)). Az első értelmes szó amit megtanult a "tessék" . Nem Apa, nem Anya, TESSÉK. Mondjuk még mindig jobb mintha a NEM lenne az első szava.

Mindent egybevéve, mi azt tapasztaljuk, hogy Ágoston jól érzi magát a bölcsikében. Vidáman mosolyog amikor reggel megérkezünk és mindig jókedvűen találom amikor érte megyek.

A nagy szívfájdalmam csak annyi hogy attól félek le fogok maradni bizonyos dolgokról hiszen ezekben a hónapokban napról napra új dolgokat produkál.

Fogzás ügyileg is felgyorsultak az események. Már 11 foggal büszkéledhetünk, abból 4 rágó. Szerintem most jöhetnek a szemfogai mert napok óta ömlik a nyála, ökle állandóan a szájában, és éjszakánként is fel-fel sír. Ezt leszámítva, Ágoston egészsége nagyon jól szolgál. Soha semmi baja. Erős kislegény. Nyáron átestünk a roesola/ 3 napos láz című gyerekbetegségen de ennyi is volt. Készülök beadatni neki a bárányhimlő elleni védőoltást, mivel már bekerült közösségbe és ez az egyetlen himlő amit nagyon nem tanácsos kisfiúknak elkapni állítólag.  

Ja! A legfontosabbat majdnem elfelejtettem! A bölcsődében, Ágostonnak kék dominó a jele.  

Hát így egy szuszra ennyi. Ígérem ezentúl megint rendszeresen tudósítok.

Ezt a bejegyzést még Ágoston szülinapja előtt írtam, de valami miatt nem "publikáltam". Viszont jobb később mint soha:-))!!!

Nosztalgiázós hangulatban vagyok már napok óta. Közeleg Ágoston egy éves születésnapja, én pedig mosolyogva gondolok vissza az egy évvel ezelőtti időre, amikor még 2 in 1 töltöttük az utolsó napokat.

Egy éve ilyenkor már a húsvétra készülődtünk, de titokban abban reménykedett mindenki hogy Ágoston is kibújik már és a húsvétot otthon tölthetjük a legifjabb családtaggal. Sajnos nem így történt. Ágostonnak esze ágában sem volt kibújni a pocakomból. Április 14-re voltam kiírva. Április 13án még leutaztunk Anyuékhoz Hevesre, ott aludni természetesen már nem mertünk, de a húsvét hétfői sonkareggelit semmi pénzért nem hagytuk volna ki. Délután, hazafelé az autópályán amikor egymást érték a balesetek és csak araszolva lehetett haladni, ha egyáltalán lehetett, Attis kissé aggodalmas arccal megjegyezte, hogy csak most meg ne induljon a szülés. Én tudtam, éreztem hogy nem fog, így nem is nagyon aggodalmaskodtam. Annál inkább vártam a kedd reggelt, a 14-ét amikor megint mennem kellett CTG-re és ultrahangra, hátha ezek a ketyerék mutatnak valami bíztatót arra vonatkozóan hogy a mi pici fiúnk megunta a bentlétet. Gondolom mondanom sem kell, hogy semmi jel nem mutatott arra hogy ott aznap, vagy azután vagy a következő héten szülnék. Kissé elkelnődve vártam a másnapot, amikor az orvosommal kellett majd találkoznom. Viszont teljes izgalomban is voltam a másnap, 15-e miatt, mert húsvét előtt úgy egyeztünk meg az orvosommal, hogy ha nem talál semmi, a szülés megindulására utaló jelet akkor nem hagyja hogy túlhordjam, kivesszük a babát. Tehát 14-én este úgy feküdtünk le aludni Attissal, hogy talán holnap megszületik a fiunk. MÉg elmentünk egy hangulatos helyre vacsorázni, romantikáztunk egy kicsit, eltöltöttü kétszemélyes életünk utolsó estéjét. Nagyon fura érzés volt. Ott ültem hatalmas hassal az étteremben, otthon a bőrönd összekészítve, taxi megrendelve reggel fél 6ra amivel majd bemegyünk a kórházba. Egy darab jel nem utalta arra hogy Ágoston meg akarna születni, mégis fel kellett magamat készítenem arra, hogy 90% esélye van annak, hogy holnap este ilyenkor már a kisfiunkat tartom a karjaimban. Kissé élesnek tűnt a váltás, de nagyon izgatottan vártam a másnap reggelt. És természetesen, másnap kiderült, hogy szülésileg semmi nem változott. Méhnyakam ugyanolyan zárt mint amikor a terhesség elindult, gyerek az égben, nem akar kijönni. Mentünk a műtőbe. 07:00kor már ment az infúzió az érzéstelenítő miatt, gyerek szve ketyegett a CTGn, ő még az igazak álmát aludta, fel sem ébredt az anyja adrenalinlőketeire:-)). Nyolc óra táján már nagyon sokan sürögtek fotogtak körülöttem. Megérkezett az aneszteziológos, a műtősfiú, a Dokim is befutott. F9kor végre betoltak a műtőbe és kezdődött a móka, kacagás. Az ott történtekre nem nagyon emlékszem, csak annyira, hogy sajnos másodjára lett meg a jó pont a gerincemen, valamint hogy egy lüke vérnyomásmérő gép 2 percenként mérte a vérnyomásom a műtét alatt. Az érzéstelenítéstől számítva kb. 40 perc telt el addíg míg Ágostont kiemelték a méhemből, de nekem egy örökkévalóságnak tünt. 9:12-kor végre felsírt és mér vitték is az ellátóba, ahol először az Apukája csodálhatta és ölelhette meg. És ennek már majdnem egy éve. Mintha tegnap történt volna.

Ez a nap is eljött az életünkben. Ágoston szabadságra ment, ami annyit jelent, hogy több mint 11.5 hónap után elváltak útjaink egy pár napra. Ágoston itt hagyta a nagyváros zaját, porát és vidékre utazott a hevesi nagyszülőkhöz. Anyuék szerda délután vitték el, és ma este találkozunk majd újra, ami majdnem 2.5 nap különlétet jelent. Azt hittem elviselhetetlen lesz, de azért annak nem mondanám, csupán egy furcsa, üres érzés. Nem találom a helyem nélküle, nem tudok felszabadult lenni. Mindig csak Rá gondolok. Tegnap egész délután a fényképeit nézegettem és elalvás előtt is csak ő járt a fejemben. Egy szónak is száz a vége, nem jó Ágoston nélkül. És elviselhetetlen csend van a lakásban!

Nagyon jó lesz újra látni és össze-vissza puszilgatni a mi kis Bübünket!!!!

Ágoston, mint sok korabeli kisbaba, él-hal a számítógépért. Vérre menő küzdelmeket vívunk minden nap, hogy ki "kezelje". Amint meglátja hogy leülök a gép elé dolgozni, már ott is terem, felkapaszkodik, és nyúlkál az egérért. Ha azt megkaparintja, akkor percekig képes forgatni, pörgetni a kis kezében és nézni ahogy pirosan világít. Jobb esetben ennyivel ki is egyezünk, de van amikor nekem is szükségem lenne az egérre, ilyenkor szépen, óvatosan elveszem tőle, elmagyarázom hogy ez most Anyának kell, mert dolgoznia kell, stb. Na! Ágostonnak több sem kell, éktelen visításba kezd, szó szerint földhöz vágja magát és elkezdődik a hiszti Nr1. Olyan szinten vérig van sértve, hogy még a könnyei is potyognak. Én, mint tudatos és következetes Anya, igyekszem nem tudomást venni a jelenetről, de be kell valljam, kb. 2 perc után megesik rajta a szívem és felültetem az ölembe. Nos, ekkor indul az igazi számítógépezés! Egyik kezében az egér, azzal üti a monitort vagy a billentyűzetet, másik kezével pedig csapkodva olyan billentyűkombinációkat talál meg, hogy gyakran újraindul a gép, vagy átrendezi a billyentyűzet-kiosztást, 200%osra nagyítja a nézetet és még sorolhatnám. Iszonyatos érzékkel találja meg azt amit nem szabad. Amikor mindezt megunom, fogom a gyermeket és lerakom az ölemből. Eredmény: hiszti Nr2, ami, ha lehet fokozni az elsőt, akkor még annál is nagyobb. Szó szerint bömböl a gyerek, és majdhogy nem vígasztalhatatlan. Remélem elmúlik majd a számítógép iránti túlfűtött vonzalma mert nem szeretném, hogy pl. programozó matematikus vagy valami hasonlóan izgalmas szakmával rendelkező fiatalember válljon belőle.

Hétfő reggel 6 óra tájban igen nyugtalanul ébredt Ágoston. Odamentem hozzá, kivettem az ágyából és éreztem, hogy nagyon forró a kis arca és teste. Először csak azt hittem melege van, levettem róla a hálózsákot, viszont nem akart hűlni a baba. Ekkor megmértem a lázát és kiderült, hogy 38.1 a hőmérséklete. Kisebb pánik lett úrrá rajtam, de hamar leküzdöttem, mert láttam hogy ezt leszámítva a gyereknek semmi baja. Adtam neki egy nurofent, megetettem, aztuán nehezen ugyan, de visszaaludt és csak f8 felé ébredt megint. Addigra a láza lemet, olyan volt mintha kutya baja lenne. Nem rohantunk vele azonnal orvoshoz, mert tudtam, hogy a fogzástól is lehet lázas, ami igen csak helytálló lett volna hiszen a 2 kis felső fogacskája már mindjárt áttöri az ínyét és nagyon szenved vele. Napközben igen változó volt a hangulata. Amikor nem volt lázas, akkor nagyon jó kedve volt. Jött-ment ahogyan szokott. Viszont egyből észre lehetett venni ha ment föl a láza mert iszonyatosan nyűgös lett. Természetesen nem bírtam ki és délután elvittem a Heim Pál ügyeletére, mert nem akartamilyen bizonytalanul nekivágni az éjszakának. Eg bűbájos doktornéni vizsgálta meg Ágostont, és megállapította, hogy kezdődő torokgyulladás. Antibiotikumos kezelést nem javasol, hagyjuk ahogy a szervezete leküzdje a vírust. Örültem, hogy semmi komoly baja, és hogy nem kell egyből gyógyszerezni a gyereket. 

A bejegyzés első fele még a betegség kezdetén íródott. Azóta szerencsére túl vagyunk a dolgon. Ágoston ismét a régi. Eszik, alszik és ugyanolyan huncut mint volt. A betegséget talán Anya jobban megsínylette mint Ágoston, mivel a legdurvábbak az éjszakák voltak. Gusztika sokszor felébred, és általában eltelt, 1.5-2 óra mire visszaaludt. Ő ezeket a rázós éjszakákat nappal ki tudta pihenni de az Anyja nem mivel dolgoznom kell. Ezért, amikor Ágoston jobban lett, leutaztunk pár napra a Hevesi Mamáékhoz ahol a Mama aludt Ágostonnal, Anya pedig végre mélyen.

KÖszönöm a segítséget Drága Anyukám!

Már két alkalommal sikerült részt vennünk a Hazay Annamária által tartott Ringató foglalkozáson, ami szerintem az egyik legjobb dolog amiben babák és mamák közösen tudnak résztvenni. A foglalkozások 30 percesek. Arról szól, hogy körben ülünk a babákkal az ölünkben és mondókázunk, énekelünk, a foglalkozásvezető gitározik vagy furulyázik. Gondolom mondanom sem kell mennyire élvezik a gyerekek. Sürögnek-forognak, tánci-tánciznak, tapsolnak, járkálnak, ki mit tud már.

Ágoston még csak az anya öléből szemléli a dolgokat. Az igazság az, hogy elég ijedős a pici fiú. Mivel igen  nagy a hangzavar a sok gyerektől és énekléstől, gyakran elpityergi még magát mert megijed. Többek között azért is járunk a foglalkozásokra, hogy Ágoston szokja a gyerekek látványát, hangját és a közösséget, mert sajnos elég keveset van gyerekek között és ez meg is látszik ilyenkor a viselkedésén. Természetesen a végére már Ő is kezdi élvezni, de az első 20 perc nehen indul. reméljük minden foglalkozással egyere jobb lesz.

http://hazay.hu/ nézzétek meg ti is miről is van szó! Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Régen írtam már. Kicsit furdal is a lelkiismeret, mert amikor elkezdtem ezt a blogot, megfogadtam, hogy ha nem is minden nap, de 2-3 napont szánok időt egy új bejegyzésre. Ehhez képest múlt hét elején írtam utóljára. Sok a dolgom, fáradt is vagyok és nem minden este érzem úgy hogy, megszáll az ihlet. Pedig történnek a dolgok, minden nap hoz valami újat.

Ágoston múlt hét eleje -közepe tájékán megtanult felállni egyedül, bármiben megkapaszkodva. Gondolom mondanom sem kell, hogy azóta nem nagyon lehet egyedül hagyni, annak ellenére, hogy egyre stabilabban áll és már nem is annyira vagány, hogy azt higyje egyedül is tud állni. Mégsem szívesen hagyom magára, mert esni még nem tud annyira jól és sajnos abból is egyre több kijut, aminek éktelen, keserves sírás általában a vége. Ügyesen próbálkozik a pici fiam. A bútorokba kapaszkodva lépegpet, de néha elvéti hol a lépést, hol a megkapaszkodást :-))). Katona dolog! Sok ilyennek nézünk még elébe.

A múlt hét másik szenzációja a bilizés. Ma volt a 3. reggel, hogy reggeli után bilibe pisilt-kakilt a nagyfiú. Első reggel nem igazán értette mit szeretnék, ennek ellenére hamar megszületett  a produktum és felállni is csak egyszer akart a biliről. Tegnap és ma reggel pedig már egyáltalán nem érezte magát kényelmetlenül a szituációban. Nagyon büszkék vagyunk rá Apájával és köszönöm Anyukámnak az erre vonatkozó ötletet. Sok puszi!

Íme  a bizonyíték. Remélem idén nyáron már nem kell pelus. :-)) 

A bejegyzés címéből a bennfentesek könnyen kitalálhatják, hol töltöttük a hétvégét. Igen! Hevesen. Anyuék csütörtökön feljöttek Pestre mert Apunak egész napos konferencia volt és ilyenkor Anyu is jön vele hogy unokázhasson. Akkor találtuk ki, hogy mi is hazamegyünk velük, Apája úgyis megy hétvégén Szegedre, így nem leszünk egyedül. Természetesen nagy volt az öröm mindkét részről, hiszen olyan jó haza menni, főleg Ágostonnal. Annyi izgalmas dolog vár ott rá, na meg non-stop játék, mivel Mama egész nap tud vele foglalkozni. Vannak cicák, (sajnos mostmár csak egy mert ott tartózkodásunk alatt Zsömle cicát elütötte a szemem láttára egy ámokfutó autós :-(( RIP), kutyusok, rengeteg veréb odakint a bokrokon akiket a Papa etet, így igen lelkesen gyülekeznek az udvaron. Szóval ezer érdekes dolog. Ágos egész nap sikongatott, kacagott, nagyon jó kedve volt egész hétvégén. Péntek este még vendégség is volt, mert decemberben elmaradt a Papa névnapi bulija és most került bepótolásra. Jött a sok ember, akik ismeretlenek is voltak meg hangosak is, és természetesen mindenki a mi Gusztikánkat akarta szórakoztatni aminek a gyerek eleinte nem nagyon örült. Pityergett meg szégyenlősködött, de lassan-lassan kezdett felengedni és mire elérkezett az alvás ideje, szinte mindeki haver lett :-)). Még sikongatott is a sok felnőttnek a kis huncudék.

A vendégség alatt történt, hogy Ágoston is kapott az "ünnepi" halászléből és vadasból zsemlegombóccal. Nagyon izlett neki mindkettő, a Papa legnagyobb boldogságára, hiszen ő már születése óta azt kérdezgeti, mikor lehet már kolbászt adni a fiúnak. Hát az a nap is lejött, mert Ágoston szombaton reggel kapott egy falatka házikolbászt kenyérrel. Átesett a kolbászevős tűzkeresztségen.

Ismét tudatosítottam magamban, hogy jó evő lesz a fiunk :-)).

Ágoston nem lazsál. Hihetetlen ütemben jön elő új dolgokkal. Hol is kezdjem?

Kibújt a második fogacska, a jobb alsó egyes.

A mászáspróbálkozások mászássá értek. Úgy dzsavel a srác a lakásban mintha fizertnének érte :-)). Napról napra távolab merészkedik. Egy darabig csak a játszószőnyegén mert közlekedni, utána eljutott a nappali ajtajáig, ahol sokáig leragadt a porszívó csövének rágcsálásánál. Tegnap este kijött hozzám a folyosóra úgy hogy hívtam, ma reggel pedig már csak azt vettem észre hogy egyedül ül a folyosón és Julcsi babát püföli, aki a keljfeljancsi női megfelelője és iszonyat mulatságos Ágoston számára, hogy miközben üti, a baba mindig felkel és még csörög is.

Vasárnap délelőtt egyedül felállt a kiságyban. Azóta mást nem is nagyon akar az ágyában csinálni csak álldogálni és nézni kifelé az ablakon. Persze egyedül még nem lehet otthagyni, mert a gyerek szentül meg van arról győződve, hogy ő kapaszkodás nélkül is remekül áll, valamint hogy már magától tud járni, így simán elengedi a rácsot amibe kapaszkodik és elindul a kiságy másik végébe. Anyának résen kell lennie. Továbbá már a kiságyon kívül is megpróbálja magát feltolni állásba, pl úgy hogy a porszívóba kapaszkodik, ami azért nem annyira biztonságos.

Szóval a sejtésem beigazolódni látszik, miszerint igen mozgalmas január elé nézünk.

Megtörtént a várva-várt esemény. Kibújt Ágoston első fogacskája, a bal alsó 1-es. Mindez 2 nap alatt történt. Még csak a tetje van kint de már látszik. És iparkodik kifelé mellette a másik is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tudok majd örülni egy apró kis fognak. Bizonyító erejű képek is vannak. Íme! Úgy látszik minden szempontból mozgalmas hónap elé nézünk. 

Ott tartottunk, hogy Ágoston már azon törte a buksiját, hogyan tudja majd a Hevesi Mamáéktól kapott mondókás könyvet fecnikre tépni...

Igen, Ágoston első karácsonya mozgalmasra sikeredett és még közel sincs vége.

27-én érkeztek Egri Papáék, akik szintén hoztak ajándékot. Nem is akármilyet. Igyekeztek felkészíteni az unokát arra az időre amikor Ágoston már állni, lépegetni akar. Egy járássegítő kisautót kapott tőlük ami 2-in-1, ugyanis lábbal hajtható kisautóként is funkcionál majd. Van rajta jó sok kiálló alkatrész amit lehet pörgetni, rágni, ütögetni. Egyenlőre csak erre használja a gyerek, de ahogy most állnak a dolgok, nemsokára szükség lesz a rendeltetésszerű használatára is!

Gusztikánk ugyanis az ünnepek alatt megemberelte magát és ráfeküdt a nagymotoros képességeinek fejlesztésére :-)). 28-án elkezdett azzal próbálkozni, hogy hasalásból feltolja magát ülésbe. 29-re fel is ült. 30-án próbálkozni kezdett a négykézláb közlekedéssel, 31-én már tett egy pár mászó mózdulatot, ma pedig már határozottan látszik, hogy gyakorol a gyerek, küzd minden megtett "lépésért". Jó hangosan nyög is hozzá. Számolom a napokat! Lassan vége a nyugodt, szőnyegen való, ücsörögve játéknak. 

Továbbá, napok óta már csak egyszer alszik a lelekem. Ma is csak délután 1 órárra sikerült elaltatnom pedig iszonyatos éjszakánk volt a sok inteligens petárdázó fiatal miatt. Ágoston éjjel 2-kor felébredt és csak fél 4-re sikerült visszaaltatnom. Sajnos ilyen mozgalmas éjszaka után is csak fél 8-ig aludt.

És még valami. Szerintem már csak napok választanak el minket attól, hogy a két alsó fogacska előbújjon. Már nagyon várjuk :-))!

Utólag szeretnénk megköszönni minden családtagunknak hogy felejthetetlenné tették a Pici Pocok első karácsonyát a sok gyönyörű ajándékkal és azzal, hogy annyi szeretetet kapott mindenkitől!